Mondták már, hogy ne hallgassa hangosan a zenét, de köpött rá? Persze hogy köpött, részben joggal. Annyi mindenre fogták rá a szülők, nagyszülők, hogy káros; immunisak lettünk az óvásra.
„Ne igyál hideg vizet Pistikém, mert tüdőgyulladást kapsz” – rendben nagyi, mondta ön. „Egyél sok spenótot kislányom, attól majd el tudod törni a fiúk kezét, ha felhúzzák a szoknyádat.”
Ezek után egy sima, kis fülbedugós fejhallgató, amiből ömlik a techno muzsika, mit árthat? De hát nincs is fülbedugós hallgatóm, és a zenés helyeken is az iszogatós, csendes, ülős részhez tartozom, válaszolom a doktornőnek. A hobbimat kérdezi, és innentől nincs több találgatás – a motorozás miatt tipikusan „zajcsipkés” a görbém.
Mi is az a zajcsipke?
A Küszöbaudiometria nagyon egyszerű szubjektív vizsgálat, mely a tényleges, a beteg által észlelt, és panaszt okozó halláskárosodást képes lemérni. A beteg a süketszobában ül fejhallgatóban. A vizsgáló egy kiválasztott frekvencián növekvő intenzitású hangingereket bocsájt a beteg tetszőleges fülére. Bizonyos hangerőnél a páciens jelez, hogy azt az intenzitást már hallja. Ezt az értéket regisztrálják a diagramon, és átugranak egy következő frekvenciára, ahol ugyanezt végigjátsszák.
Az így kialakult görbe megmutatja, hogy a beteg hallásküszöbe az adott frekvencián csökkent-e, és ha igen, hány decibellel a standard értékhez képest. A zajkárosodás legelőször a 3-4 kHz-es frekvenciákon mutatkozik, a görbének ezen a részén látható csúcsosodást „zajcsipkének” is nevezik.
A betegek eltérő anamnézissel érkezhetnek be a klinikára, de mindegyiküknél van egy azonos pont, mégpedig valamilyen tartós, nagy intenzitású zaj elszenvedése. A motorosoknál ezt nyilvánvalóan a menetszél és a kipufogó hangja jelenti. Utóbbi szinte alig kártékony, mivel a hangforrás nem a pilóta füle felé szór. A többi autóst, motorost, biciklist, babakocsist persze ettől függetlenül eléri a zajszennyezés, ami sokszor időben és térben is bőven túllép azon, amit az ember önszántából elvisel.
Tehát a motoros halláscsökkenését a menetszél keltette zaj okozza. Nem is olyan ostobák azok a bukógyártó cégek, amelyek a zajnormákat túlteljesítve próbálják eladni a termékeiket, hisz a sisak a fül fő védelmi vonala. Persze kiegészíteni lehet, maszkkal, füldugóval, vattával (ez utóbbi a mérések szerint annyit ér, mint halottnak a csók), de egy jól szigetelt, csendes bukó az öregkori jó hallás egyik biztosítéka.
Az egyetlen védekezési lehetőség a krónikusan fennálló, hangos zajforrások elkerülése: esetünkben a menetszélből származó zajokat kell megszűrni. Érdemes jó minőségű, gondosan tervezett, hangszigetelt bukósisakot vásárolni. Egy húsz kilométeres etap nagy tempóval egy nyitott sisakban az autópályán, egyet jelent a beutalóval a fül-orr-gégészetre.
A motorozást versenyszerűen űzők nem viccből hordanak füldugót, bár a közútiak között is egyre inkább terjed a trend. A sima, gyógyszertárakban is kapható füldugó már sokat javít a helyzeten. Létezik kifejezetten az egyén hallójáratmintájába készített változat is, ilyen az Alpine MotoSafe füldugó – az a szélzaj tetemes hányadát kiszűri.
Aki biztosra akar menni, kerülje a krónikus zajforrásokat. Ha a motorozásról érthető módon képtelen lemondani, érdemes a hangintenzitás nagy részét leszigetelni jó minőségű, halk bukósisakkal vagy füldugó használatával – és ne menjünk gyorsan, mert a sebességgel arányosan nő a hangerő.
