Hallgatni arany(betét)

Van úgy, hogy az ember fülébe annyi hang érkezik egyszerre, hogy nem férnek be az ajtón. Ilyenkor nem úgy viselkednek, mint egy átlagos látogató: elő‘ször betörnek mind, egyszerre. Csak ezután kezdenek csengetni. Sokáig, hangosan.

Lassan húsz éve valamilyen színpadon állok, és a legtöbb zene, amit életemben mőąveltem, nem épp a halk lantmuzsika és a lágy nő‘i kórusok kombinálásán alapult. Egy ideig persze én voltam a nagy és erő‘s metálviking, akinek még a füle is fémbő‘l van, tehát bírja a kiképzést. Egy idő‘ után viszont azt vettem észre, hogy próbák és koncertek után egyre hosszabb az az idő‘szak, amikor úgy érzem, mintha valaki egy úttörő‘sípot rejtett volna el a hallójárataimban. Arról nem is beszélve, hogy a normál hangon hozzám szólók is egyre többször tapasztalják, hogy újra rákérdezek, mirő‘l is próbálnak értekezni...

Próbálgattam persze annak idején mindenféle megoldásokat. Kezdetben vala a patikában kapható füldugó. Narancssárga és / vagy neonzöld színe már eleve csodálatosan mutatott az ember fülében, a hatása meg enyhén szólva is felemás volt. Valamelyest tényleg halkított a zenén, de nem eleget - tompítani viszont iszonyatosan sikerült neki, ezért általában a lábdob és a basszus puffogásán kívül a zene összes többi részlete az enyészeté lett. Ráadásul valamiért egy nagyon speciális tulajdonsága is volt ezeknek a színes fülkukacoknak: épp csak egy negyed hangnyival, de pont annyira eltolták a kívülrő‘l érkező‘ hang magasságát, hogy bizony éneklés közben erő‘sen küzdeni kellett a félreintonálás ellen. Nem is csoda, hogy ez a megoldás hamarosan kukázódott.

Aztán persze ott volt a fülmonitor. "De szeretnék gazdag lenni, egyszer fülmonitort venni" - írhatta volna a költő‘, ha momentán zenél. Mert bizony egy ilyen rendszer ultradrága, nem is beszélve arról, hogy ha valóban küzdeni szeretnék a halláskárosodás ellen, akkor az egész színpadról számőązni kellene minden monitorládát és egyéb zajvisszavezető‘ berendezést - ehhez viszont a teljes zenekart fülmonitorosítani kellene, ami viszont már egy kisebb banánköztársaság éves költségvetésének megfelelő‘ összeg lenne. Oké, akkor ez is kuka.

Ekkor jött az ajánlat, hogy tesztelhetnék egy Alpine MusicSafe Pro nevőą megoldást, amely az összes fenti problémára választ ad. Miért ne? Pár nappal késő‘bb PhoeniX Files próbán avattam fel a speciális kinézetőą apróságokat, és itt máris elkezdhettem kísérletezni a szilikonszerőą mőąanyag fülbemászó és a hozzá adott háromféle szőąrő‘betét kombinálásával. Az átlagos méretőą próbahelyi környezet és a közepesen hangosan próbáló zenekar által létrehozott képlet eredménye végül a közepes, ezüst színőą betét lett. Innentő‘l konkrétan csoda történt: a hangerő‘ egységesen leesett egy teljesen elviselhető‘ szintre, a hangkép viszont szinte semmit nem változott: a basszusok mellett megmaradt a gitár karcossága, a lágy billentyőąk, és még a legmagasabban csilingelő‘ cintányérok high-pitchébő‘l is csak épphogy nyirbált le a füles.

No, de hátra volt még a feketeleves: a nemrég újraaktivizálódott Stonehenge kötelékében is erő‘teljesen készülünk a nyári MetalFestes speciális koncertre, a Kövek viszont valami embertelen hangerő‘vel próbálnak. Nem csodálkoznék, ha az amerikai légvédelem a mi hangszintünket használná interkontinentális rakéták elhárítására és megsemmisítésére... Nos, itt a legerő‘sebb, arany színőą betétet izzítottam be: a hangkép kitisztult, a fül megnyugodott, az arc kisimult...

Koncerten az After Crying egyik fellépésén sikerült a legkisebb, fehér szőąrő‘t is használatba venni: a Crying szimfonikus-kísérletező‘s zenéjéhez jóval halkabb színpadi hangosítás párosul, ezért itt nem volt szükség arany-ezüst támogatásra.

Azóta szinte minden zenekarommal kipróbáltam a MusicSafe Pro-t, és mindegyikhez sikerült megtalálni a tökéletes szőąrő‘-kombinációt. A Stonehenge-é és a Wendigo-é az arany, a PhoeniX Files ezüstöt igényel, az After Crying és a Queen Emlékzenekar pedig megelégszik a fehérrel. Ezek mellett még azt is sikerült megoldani, hogy "jó" szokásommal ellentétben most ne veszítsek el egy ilyen méretőą kütyüt pár napon belül: az igényesen összerakott csomagban apró "tartály" is figyel, amelyet könnyőą szem elő‘tt tartani. Ha pedig valamelyik apróság mégis elpottyanna valahol, a csomagban már alapból kapunk egy harmadik pótfülest...

Összegezve tehát, zseniális kis találmány ez az újfajta elgondolású füldugó. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Queen Emlékzenekaros kollégám, a Brian May gitározását interpretáló Töpi pár éve hozatott nekem egy ehhez nagyon hasonló párost, abban azonban még nem volt szőąrő‘rendszer, és bizony a hazai árnak erő‘s többszörösébe került, most viszont sikeresen megtaláltam az átlagos magyar zenész pénztárcájához mérten is elérhető‘, és ultrahasznos megoldást. Fuldugo.hu - a füleim nevében is köszönöm!

Bátky 'BZ' Zoltán
énekes, dalszerző‘, szövegíró
Stonehenge, After Crying, Wendigo, PhoeniX Files, Queen Emlékzenekar

phoenixfiles.hu
queentribute.hu